A film egy egyszerű, kedves, érzelmileg nem tudatos srácról szól. Azt hiszem a legtöbben ilyenek vagy csak elfojtják ami előjönne bennük. Vagy csak nem is tudják kezelni. Mindegy. Találkozik egy lánnyal. Egy okos és közvetlen, bár mégis rideg lánnyal, aki valami olyasmit képvisel számára amit nem is ért. Elkezd kötődni. Hamar és erősen, pedig nem is ismeri még. Fájdalmasan jól ábrázolják a bizalmatlanságot amit belevisznek az emberek ilyenkor, azt, ahogy nem mernek hinni, hogy ez egy-két szórakoztató hétnél, hónapnál tovább tart. Elsőre az ember nem óvatos, enged az érzéseknek. Ha egyszer égtél, akkor már vigyázol. A lány is.
Szintén bűzlik az életszagtól az, hogy a lány nem is fekszik le a sráccal, egyrészt azért, mert nem akarja a kapcsolatot kapcsolattá minősíteni. Később rájön arra is, hogy ettől ő kötődni fog, attól meg fél.
Nagyon érdekes a felvezető szakaszban, ahogy előjön minden szinte közhelyes parája az ismerkedésnek. A szülők mintája és a szülőkkel tartott kapcsolat minőségének hatása, a szerelemtől és érzelmi kiszolgáltatottságtól való félelem és maga a szerelem érzése első jele, ami annyira ijesztő és fojtogató tud lenni, ha kombinálsz. Ezeket mind bemutatja, számomra borzalmasan jól, iszonyat kiborított már a boldog rész is.
If I'll run away, you find me and make me kiss you
Teteti az ígéretet a lány a sráccal. Ez is közhely? Az. "Ha hülye leszek, téríts majd észhez" meg hasonlók, ezt érezzük, az van bennünk, hogy ez a normális állapot, a mámorító szerelem. Egy barátnőm mondta a minap, hogy veheted úgy, hogy a szakítás a felébredés és tekintheted azt az elalvásnak, majd a szerelmet az ébrenlétnek. "Ha elaludnék, kelts fel", lenne eszerint. Node meddig tart a láng? Attól függ. Talán egy érzelmileg sértetlen lánynál tovább? A film nem ebbe az irányba tart, itt a leányzó bemutatja azt, amikor a lánghoz nincs elég olaj, de ha lenne is, a lány oltja a tüzet rendesen.
Look, I don't want a boyfriend
Aztán amikor már nem gördül olyan könnyen, csukjunk. Gyorsan, azonnal. Sőt, eszméljünk rá, hogy mi nem is akartunk semmit az ég világon. Csak úgy jött, jó volt, de mi egyedül akarunk lenni. Miért? Mert azt mondtuk.
Nos, itt a másik sokféle képen viselkedhet. Elfogadja, elnyomja, átvészeli, másba fojtja, próbálkozik újra, újra, újra, újra. Mi ezek közül látunk néhányat, de a legutóbbi kap hangsúlyt. Próbálod észhez téríteni, begyújtani a tüzet, hiszen ha az egyszer égett, akkor most miért nem tud? "Nézz rám!". Hogy képes valaki aki úgy nézett rád egyszer mint még soha senki, egész másként rádnézni? De tud, vége van, és ki lehet mondani, de nem lehet felfogni. Csak reméled, hogy ha eleget mondod, hogy nem, akkor úgy is lesz. Nem lesz.
Read some books
A megoldás keresése. Mit rontottunk el? A mi hibánk? Miért fáj annyira. Kapunk néhány bölcsességet. Egyrészt felmerül az apamodell jelentősége. Miben befolyásolja az a férfi viselkedését, szeretetéhségét. Meg az élet rövid: végigsírhatod vagy megpróbálhatod kellemesen végigélni. Úgyis hamar meghalsz. "Olvass sok könyvet!", szól az anya.
A film végső soron a srácon keresztül azt próbálja bemutatni, hogy a gondozó szeretet utáni vágy, a törődés szükségesség, az, hogy valakinek te legyél az egyetlen, milyen hihetetlenül fontos. Viszont egyedül vagyunk. Árvák vagyunk. Felnövünk és nincs senki aki velünk belül van. Ott vagyunk teljesen magunkban. Néha kapunk egy szeletet a tortából, de sosem lesz miénk az egész torta. Eldönthetjük, hogy jóízűen megesszük, nem a hátralévő falatokat számolva és utána kellemesen visszaemlékezünk, hogy milyen finom is volt, vagy rettegve is megehetjuk és bánthatjuk amikor eszünkbe jut az íze, hogy már elfogyott. Nyilván az előbbi volna a helyes.
Ezeket mind végigrágja a film. Majd hagyja, hogy gondolkozz a megoldáson, ő nem igazán ad.
Elfogult poszt ez. Két hónap alatt két nővel megéltem a film nagy részét és félbe kellett szakítanom a nézését az utolsó jelenetek átéléséhez. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy akinek ezek távoli érzések, annak hogy tetszett.
