Én azt hiszem most, vagy úgy általában érzelmileg kifinomulatlan vagyok az ilyen dolgokhoz. Néhol fájt is, hogy olyan szépségeket és fájdalmakat, életen átmutató értékeket ábrázoltak nekem, amiket én nem tudok, nem akarok felfogni, átérezni. Lehet, hogy inkább olvasni kell az ilyet?
Egy férfi örökké tartó szerelméről szól. A legrosszabb, hogy a férfi 50 évet vár, mire kedvesével együtt lehet. Addig hiába próbál, nem tud szabadulni érzéseitől. Kiborít, hogy ilyen van és kiborít, hogy ha ilyen van, akkor tényleg végletes a kötés. Nincs igazi szabadság, tehát nincs is igazi rabság. Semmitöbbetnemtudokelmondanikéremkapcsoljaki.
