Hmm, hát ez nekem nagyon tetszett. Egy első világháború előtt kialakult barátságot mutat be, nagyon pörgősen, tárgyilagosan, sok narrációval. Talán csak nekem szokatlan, a mai érzelgős, hatásvadász képi eszközökkel nem spóroló filmek idejé, de mindenesetre úgy éreztem, hogy a készítő nem kívánta a néző szájába rágni az alapvető, sőt, az igen meghökkentő érzelmek hátterét. Ezt a néző értse. Emellett időnként végig nézhetünk egy-egy hosszabb dialógust ami jobban rávilágít a lényegre. Na, ennyit az eszközök hatásáról.
A két baráthoz persze ki más társulna a történetben, ha nem a mindenhol feltünő, édességet és keserűséget egyben megtestesítő, kiismerhetetlen és őrületbe kergető, érzelmileg a magasbaemelő majd a mélybetaszító, nő. A lényeg. A film régen készült és még régebbi időben játszódik, így a történések kissé szokatlanok egy mai ember számára, ellenben a végére kristályosodik ki: ezzel csak sarkítás.
manopont: 7.6/10
csak ennyi pont, mert levonás jár a hereeltávolításért amin szegény Jules ment keresztül a film előtt... ezt érti, aki akarja.
