A film véletlen lánckapcsolatok bemutatásával és azok hihetetlenségével kezdődik amit a filmben végigvitt hihhehhehhehetetlen összefüggésekre és a végén a - hogy is mondjam - isteni lezárás megmagyarázására használ. De én tekintve, hogy néhány szál még csak nem is találkozik, ezt el is felejteném gyorsna. A Burn After Reading után kicsit erős ezt a kapcsolatsort olyan húdehihetetlennek titulálni.
Hát, akkor nem marad más, mint a dráma. Mit tudunk megbocsátani? - szól a kérdés a végén. Mit nem tudunk kiheverni? - kérdezem inkább én. Az egész kissé szentimentális, kevésbé szívbemarkoló és csak azért nem tűnik olcsó szappanoperának, mert baromi jó színészek hitelesen sírnak.
Azt, hogy a port.hu 121 percnek jelőli, nálam meg valami 185 perces (jaja, három óra tömör gyönyör) maratoni kiadás volt, azt nem is értem. Ha csak simán vége van, amúgy nem is akadtam volna ki. De a már fent említett "isteni lezárás", más szóval "HE???? MIVA???" résztől leblokkoltam, néztem bambán és megbizonyosodtam az író ötlettelenségéről.
Szépnek tűnik, biztos jó, én vagyok az tuskó, tessék kövezni! Csókolom!
manopont: 5.5/10
ui: imdb szerint 8-as. Tehát nem megyek a tömeg után?
