Romantikus történet egy patkány séffé válásáról, a sorsunk megváltoztathatóságának felismeréséről, az értékekről forrásuktól függetlenül. Viccesen, stílusosan, szépen, gyerekdeden, komolyan. Jaj, de jó volt. A vége egészen kiütött, tényleg. Oly annyira, hogy ezt a posztot is alíg vagyok képes megírni.
Nem rég láttam a Parfüm című filmadaptációt, ami nem az ízek, hanem az illatok fontosságát, a tökéletes illat erejét próbálta ábrázolni. Nagyon tetszett az is, feltételezem a könyvben azért ennél jobban sikerül megteremteni a képet amit az illat okozni képes. Az biztos, hogy filmen lehet jobban kifejezni: ebben a filmben szerintem sikerült. Persze egyik filmnek sem ez volt a mondanivalója, de nagyon megfogott a dolog, hogy képen, vizuálisan ábrázoljunk más érzékszervek által érzékelhető szélsőségeket.
Na, összeszedetlenségem ellenére remélem kivehető, hogy azt akartam mondani, hogy ez egy musthave kategória!
