2008.03.22. 16:33
.mano
Touching... Really touching... A problémák elől nem elfutni kell, hanem megoldani őket. Kitartás!. Akkor is, ha jön az a bizonyos képzeletbeli fal, aminek nekiütközve inkább a visszafordulást választjuk. Közhely, szó szerinti futással ábrázolni az akaraterőt meg kicsit elcsépelt, de azért aranyos. Az utolsó senki, aki a szánalmas jelleme miatt eldobta élete legfontosabb darabját, most megmutatja, hogy jellemét megváltoztatva, felelősségét felvállalva kezébe veheti életét és helyrehozhatja a dolgokat. Nekem túl idil. Főleg, hogy a shithead (aki itt egy bizonyos új hím aki évek után az eldobott nőhöz közel kerül), az életben nem mindig ilyen shithead, nem mindig derül ki, hogy a lúzer tökéletesnek csomagolt alternatívája csak látszatt-tökéletes és valójában egy kis görény. Nem, emberek járnak kelnek, csalódnak és könnyen újra szeretnek, bíznak. Az ehhez hasonló lúzerek meg ülnek a sörük mellett a kocsmában és képtelenek felfogni, hogy miért szar az élet.
Nem vagyok naív, nem hiszek az emberek változásában, főleg az ilyenben nem.
A filmet így az angol humornak kellett volna megmentenie, ki is tett magáért. De sajnos ebbe az újgenerációs angol filmgyártásba is befészkelte magát az amerikai gagyi: Néha erőltetett poén, néha hollywoodi genny, tökönrugás... Na mindegy, egyszer elmegy.
manopont: 5.9/10
