Férfiasan, büszkén és merészen bevállalom: sírtam. Igen, a filmen. És annak ellenére, hogy a történet őrülten drámai és szívbemarkoló, mégse a tragédián, hanem a sorsszerű szépségen. Mesefilm, de akarom hinni, hogy a világnak van szép oldala, olyan, ami egy ilyen filmet létjogosultá tesz.

Fadzsi kérdés, kérem. Ez a téma. A fekák tuti kirabolnak, a mexikói lop és gangel, a kínai miért nem tanul meg angolul, addig nem igazi ember, az arab meg mit ugrál, örüljön, hogy nem csukjuk le terroristákkal tartott rokoni kapcsolat miatt! Utáljon mindenki mindenkit, mindenkinek igaza van, senkinek se lehet egy szava se. Legjobb, ha mind halomra lőjük egymást, kizárjuk a fél világot és betiltjuk a másféléket. Tök mindegy ha bakot lövünk, a lényeg, hogy mi védve legyünk. Ha meg a fasz rossz végén állsz... hát, tanuld meg kezelni. Legyél egyszerre meghúzódó nyúl és önmagát örökké védő tigris. Úgyse felelsz meg soha senkinek. Mindig csak a feketék? Jaaaa, ezzel védekezünk mindig? Nem állsz ki magadért, ha piszkálnak? Légy már büszke arra, hogy feka vagy!

Az élet szar, de ha csodák nincsenek is, legyenek. Ez a film túl szívfacsaró volt nekem, hogy igaz legyen. Mégha hálivúdi túlérzengős is egy picit.

manopont: 8.9/10

ui: és mennyi jó színész...