Nos, nehéz lenne erről a filmről úgy mesélni, hogy közben ne lőjjek le sok mindent, ezért előbb egy összegző teaser bevezetővel kezdem, majd elemezném egy kicsit.
Nem szokványos módon forgatott film bemutatja egy város szereplőit és azok reakcióit egy városba érkező, gengszterek elől menekülő, így roppant veszélyes idegenre (Nicole Kidman). Végigköveti lassan azt, hogy a félelemből hogy lesz bizalom, majd bűn. Erőteljesen átértékelteti az emberrel a bűn és megbocsájtás fogalmát.
SPOILER (Innen lelövök pár dolgot)
Na, szóval minden óvatosság nélkül: hihetetlen, már-már szép, ahogy a város a gengszterek elől menekülő Gracet befogadják, majd lassan megszeretik. Dehát aki nem teljesen naív, az tudja, hogy az ember önző, nincs önfeláldozás vagy szeretet. Velünk van egy védtelen, segítségre szoruló gyönyörű nőszemély, aki közvetlen jóindulatunknak köszönheti, hogy az őket hajkurászó gangsterek még nem találtak rá? Roppant lekötelezettnek kéne lennie, nem de bár? De bizony, és ha magától nem is honorálja eme nemes gesztusunkat, majd mi elvesszük tőle. Hiszen az jár.
De az ember nem csak így válik bűnössé! Passzívan végignézni a bűnt, ezzel részben szentesíteni ugyanolyan vétek. Megmagyarázni, nemes küldetést adni emberek nevelésének más eltiprása árán meg talán a legnagyobb. Hiszen ha "ösztönösen" vagy rossz, az egy fokkal kisebb (???) vétek, mintha tudnád, látnád, hogy mi történik és meg akarnád magyarázni, hogy ennek most miért van helye. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak magad akarod menteni és emiatt mentesz fel mást, legitimálod a bűnt.
A film végéhez közeledve akartam írni egy SMS-t a filmet ajánló nőszemélynek ezzel: "Burn Dogville down to dust!". Végül úgy döntöttem, megvárom a végét (nagyon nem is tudtam elterelni a figyelmem róla) és ezzel a mondattal találkoztam a végén (najó, nem szó szerint). Miért? A város és buta, ösztönösen viselkedő lakosai miért érdemlik a halált? Miért ne tudnánk őket felmenteni azzal, hogy "dehát ilyenek az emberek!"? Mert ezért vagyunk emberek, hogy ilyen ne legyen. A gondolkodás sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy emberek bántását, megalázását helytelenítsük. Ennek mellőzése, kérem szépen, bűn, és a legnagyobb fajta, mert nem jár vele bűntudat. Nem menthetünk fel senkit az alól, hogy "jaj, dehát nem tudta, hogy rosszat tesz!". Ezzel felmenthető az, aki műanyagflakonból issza a kólát, mert nem fogja fel, hogy a palack 25 ezer év múlva is velünk lesz, de ha beültetnénk 5 perce a néhány ezer év múlva ránk váró szeméthegyek egyikébe, lehet, hogy jobban elgondolkodna. Vagy nem, de akkor már agyonlőhetik. Amíg az ember látja, hogy bánt, látja a szenvedőt és úgy gondolja, hogy mentesítve van tette alól csupán azért, mert jogosnak érzi, addig bűnös.
De! A film vége azért nem tetszett, mert nem lett semmi több mint előtte volt. Grace nem a saját sértettsége miatt töröltette el a várost, mégha azok a város összes lakójának heteken át tartó kínzására is elegendőek lettek volna, mint motiváció. Ő a város nélküli világra gondolt, mint egy szebb dologra. Itt téved nagyot: a világ ilyen, az emberek rosszak. Ma sem vagyunk jobbak, csak másként dugjuk meg azt, aki nem tud sikítani segítségért. Így Dogville nélkül a világ ugyanaz a pöcegödör, mint ami előtte volt. (Esetleg a csecsemő kivégzése is erre utal, hiszen belőle még lehetett volna jó ember egy árvaházban).
De talán ez mindegy is, hisz a lényeg, Grace felismerése nekem inkább arról szólt, hogy már pedig az meglakol, ki ellenem vétkezik, mert a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a bűntetés alól.
Egy hihetetlen jó és felkavaró filmet láttam, rengeteg gondolattal. Megyek, szerzek feliratot a Dancer in the Darkhoz (Lars von Trier filmeiben erős az angol, és érzem, hogy Björk se lesz valami érthető).
manopont: 8.9/10
(elég fura pontban mérni, egész más mint a többi 8.sok pontos...)
