mozim

A történet elég sablonos: igazságtalanul börtönben. Van egy feleséged és egy gyereked és valahogy túl kell élned a(z amerikai) börtönvilágot, ember kell, hogy maradj és reménykedned kell, hogy vár rád valami, amikor kijössz. Mivé válsz, kik a barátaid és a börtönben biztos, hogy a rabtársaid lesznek a legrosszabb emberek?

A sztori tényleg elég sablonos, de olyan filmekért továbbra is rajongani fogok, melyek átadnak sablonos, de nehezen átérezhető érzéseket: a teljes reménytelenséget, például.

manopont: 7.1/10

Ezt a filmet egy olyan lánytól kaptam, aki mindenre azt mondja, hogy a legjobb dolog a világon. Természetesen filmből is már volt legjobb dolog a világon, de a narancslé szintúgy legjobbdolog, így szkeptikusabb voltam.

Nos, ha a narancslé nemis, de ez tényleg az egyik legjobb dolog a világon (najó, a narancslé is). A brazil űbergettóban folyó bűnözés, bűnöző gyerekek és azok sorsának bemutatása, a drámai képek és hatások nélkül, szinte viccesen. Pörgő történet, érdekes, szórakoztató felfogása a dolgoknak és mellé egy ilyen sztorihoz feltétlenül szükséges vágási mód. Talán ez és a jópofa narráció főhősünktől lesz a film egy szórakoztató valami minden szörnyűsége ellenére; ennyi szörnyűséggel igazából inkább egy dráma lehetne, mégse borított ki annyira.

Etalon, alap, meghatározó és kihagyhatatlan. Musthave, ha még nem láttad, tünés! Pótolni!

manopont: 8.9/10

Jaaaj, jaaj, jaj. Ős nyafi, ősmaszlag, ősbalhé, ősbosszú, ősnyál. Tök mindegy, mikor játszódik egy ilyen, nekem ez nem tetszik. Lehet tőlem a marson is és lándzsák helyett folyhat a balhé lézerpisztolyokkal. Unatkoztam...

manopont: 4.9

Na, rég nem írtam, pedig filmet láttam. Lássuk az elsőt...

Nem fogom hosszan taglalni, mert egy fiúról szól a film leginkább akinek van bőven elég lelki baja, legfőképpen anyja halála, hiánya. Sok mindent nem mondanék ezen kívül, egy olyan film, amit örülök, hogy láttam.

 

manopont: 7.3/10

Nos, nehéz lenne erről a filmről úgy mesélni, hogy közben ne lőjjek le sok mindent, ezért előbb egy összegző teaser bevezetővel kezdem, majd elemezném egy kicsit.

Nem szokványos módon forgatott film bemutatja egy város szereplőit és azok reakcióit egy városba érkező, gengszterek elől menekülő, így roppant veszélyes idegenre (Nicole Kidman). Végigköveti lassan azt, hogy a félelemből hogy lesz bizalom, majd bűn. Erőteljesen átértékelteti az emberrel a bűn és megbocsájtás fogalmát.

SPOILER (Innen lelövök pár dolgot)

Na, szóval minden óvatosság nélkül: hihetetlen, már-már szép, ahogy a város a gengszterek elől menekülő Gracet befogadják, majd lassan megszeretik. Dehát aki nem teljesen naív, az tudja, hogy az ember önző, nincs önfeláldozás vagy szeretet. Velünk van egy védtelen, segítségre szoruló gyönyörű nőszemély, aki közvetlen jóindulatunknak köszönheti, hogy az őket hajkurászó gangsterek még nem találtak rá? Roppant lekötelezettnek kéne lennie, nem de bár? De bizony, és ha magától nem is honorálja eme nemes gesztusunkat, majd mi elvesszük tőle. Hiszen az jár.

De az ember nem csak így válik bűnössé! Passzívan végignézni a bűnt, ezzel részben szentesíteni ugyanolyan vétek. Megmagyarázni, nemes küldetést adni emberek nevelésének más eltiprása árán meg talán a legnagyobb. Hiszen ha "ösztönösen" vagy rossz, az egy fokkal kisebb (???) vétek, mintha tudnád, látnád, hogy mi történik és meg akarnád magyarázni, hogy ennek most miért van helye. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak magad akarod menteni és emiatt mentesz fel mást, legitimálod a bűnt.

A film végéhez közeledve akartam írni egy SMS-t a filmet ajánló nőszemélynek ezzel: "Burn Dogville down to dust!". Végül úgy döntöttem, megvárom a végét (nagyon nem is tudtam elterelni a figyelmem róla) és ezzel a mondattal találkoztam a végén (najó, nem szó szerint). Miért? A város és buta, ösztönösen viselkedő lakosai miért érdemlik a halált? Miért ne tudnánk őket felmenteni azzal, hogy "dehát ilyenek az emberek!"? Mert ezért vagyunk emberek, hogy ilyen ne legyen. A gondolkodás sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy emberek bántását, megalázását helytelenítsük. Ennek mellőzése, kérem szépen, bűn, és a legnagyobb fajta, mert nem jár vele bűntudat. Nem menthetünk fel senkit az alól, hogy "jaj, dehát nem tudta, hogy rosszat tesz!". Ezzel felmenthető az, aki műanyagflakonból issza a kólát, mert nem fogja fel, hogy a palack 25 ezer év múlva is velünk lesz, de ha beültetnénk 5 perce a néhány ezer év múlva ránk váró szeméthegyek egyikébe, lehet, hogy jobban elgondolkodna. Vagy nem, de akkor már agyonlőhetik. Amíg az ember látja, hogy bánt, látja a szenvedőt és úgy gondolja, hogy mentesítve van tette alól csupán azért, mert jogosnak érzi, addig bűnös.

De! A film vége azért nem tetszett, mert nem lett semmi több mint előtte volt. Grace nem a saját sértettsége miatt töröltette el a várost, mégha azok a város összes lakójának heteken át tartó kínzására is elegendőek lettek volna, mint motiváció. Ő a város nélküli világra gondolt, mint egy szebb dologra. Itt téved nagyot: a világ ilyen, az emberek rosszak. Ma sem vagyunk jobbak, csak másként dugjuk meg azt, aki nem tud sikítani segítségért. Így Dogville nélkül a világ ugyanaz a pöcegödör, mint ami előtte volt. (Esetleg a csecsemő kivégzése is erre utal, hiszen belőle még lehetett volna jó ember egy árvaházban).

De talán ez mindegy is, hisz a lényeg, Grace felismerése nekem inkább arról szólt, hogy már pedig az meglakol, ki ellenem vétkezik, mert a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a bűntetés alól.

Egy hihetetlen jó és felkavaró filmet láttam, rengeteg gondolattal.  Megyek, szerzek feliratot a Dancer in the Darkhoz (Lars von Trier filmeiben erős az angol, és érzem, hogy Björk se lesz valami érthető).

manopont: 8.9/10

(elég fura pontban mérni, egész más mint a többi 8.sok pontos...)

Hmm, hát ez nekem nagyon tetszett. Egy első világháború előtt kialakult barátságot mutat be, nagyon pörgősen, tárgyilagosan, sok narrációval. Talán csak nekem szokatlan, a mai érzelgős, hatásvadász képi eszközökkel nem spóroló filmek idejé, de mindenesetre úgy éreztem, hogy a készítő nem kívánta a néző szájába rágni az alapvető, sőt, az igen meghökkentő érzelmek hátterét. Ezt a néző értse. Emellett időnként végig nézhetünk egy-egy hosszabb dialógust ami jobban rávilágít a lényegre. Na, ennyit az eszközök hatásáról.

A két baráthoz persze ki más társulna a történetben, ha nem a mindenhol feltünő, édességet és keserűséget egyben megtestesítő, kiismerhetetlen és őrületbe kergető, érzelmileg a magasbaemelő majd a mélybetaszító, nő. A lényeg. A film régen készült és még régebbi időben játszódik, így a történések kissé szokatlanok egy mai ember számára, ellenben a végére kristályosodik ki: ezzel csak sarkítás.

manopont: 7.6/10

csak ennyi pont, mert levonás jár a hereeltávolításért amin szegény Jules ment keresztül a film előtt... ezt érti, aki akarja.

ÓÓÓÓÓ istenem! What's the point? Nem, nem, nem, nem vagyok művész, ignoráns fasz vagyok, nem értem a magasztos mondanivalót, korlátolt vagyok hozzá. Jó, tudtam, hogy elég naturalista filmnek nézek elébe, megvártam amíg lesz türelmem hozzá. Elkezdtem nézni, jöttek a belek, a pina, a fasz, a vér, a hányás, a háj, a zsír, a baszás (nem dugás vagy szeretkezés, kérem szépen), a húsbaszás, a fejlövés, a farokvágás, a hasbólzabálás és még azt mondtam: ok, van ilyen.

De mindenkinek tartogattak ám valamit, annak is aki egy óra után még nem ment ki a moziból. Annak jön az önpreparálás, közelikkel, ahogy vágja magát az ürge. Majd az önfeldarabolás, de abból csak egy fej- és karlevágás.

Persze, a végére kapunk egy poént: koktélozós whiteparty styleban nyomott múzeumi megnyitón látjuk legközelebb a "művész" faszát, ahol, mint valami iszonyat magasztos önkifejezőeszköz, szerepel a test. Vajon ez önkritika is? Vagy ezzel röhögnek azok pofájába akik nálam "műértőbbek" és még követik a fonalat? Nagyon remélem, akkor még van helyem a bolygón.

Nem sok ilyet látok, ezért jár a pont:

manopont:7/10

A szexuális bűnözök valamiféle felügyeletével vagy ellenőrzésével foglalkozó kiöregedett, megkeseredett, kirugás alatt álló fazon elég reménytelen és szomorú küzdelméről szól. A lényeg az, hogy egy aberált nem fog megváltozni a börtönbüntije után, úgyhogy a felügyelet igazából készenlétet jelent: ugrani, amikor valami történik és végignézni az összes figyelt egyént.

Nos, a témából adódóan gyötrő történetnek nézünk elébe (na, vajon mi motivál valakit erre a munkára, ha nem a saját tragédia?) és sajnos igyekeznek is a szerzők gondoskodni a rossz álmokról a film után. Ezzel még nem volna baj. Én a szuperhősi szerepet nem csípem:

(MOSTANTÓL SPOILER)

A fazon önálló vendettát tart, rendszeresen elveri a predátorokat. Tudja, hogy ez itt bizony szervezetten, csapatosan megy és ha történik valami, arról a többiek is tudnak. Ezért überfaszább gyerek ő mint a zsaruk. Mert bezony a zsaruk bármikor átminősítik az emberrablást runawayre, ha valaki a lány nevében hazatelefonál. Node Miszter Dzsír nemhülye, szétrug néhány pedofil segget, azok köpnek, kis hajsza, lövöldözés, tufitufi, végén melodráma majd hatalmas ováció a sikeres akció után. Persze barátunk annyira nem örül: ettől még halott marad a lánya.

Képtelen voltam a film közben elvonatkoztatni attól, hogy ez egy public-service fazon, nem zsaru és mégis rambózik. Ja, meg annyira nem eszem a thrillereket, általában túl sok bennük a sablon - ahogy ebben is.

manopont: 5.9/10

Beállsz a seregbe mert apád azt mondja, az igazi férfi harcol a hazájáért. Kiképeznek, ütnek, vágnak, hogy kemény legyél. Kimész egy távoli országba, mert azt mondják, ez az ország és annak lakossága nagy veszélyt jelent a hazádra, a honfitársaidra, barátaidra, családodra, szerelmedre. Megmondják, hogy öld meg azt, aki ellenáll, öld meg azt, aki az utadba áll, aki akadályoz. Nem mondják, de megölheted azt is, aki zavar, aki miatt nem tudod elvégezni a feladatod. Megölsz egy embert, sírsz. Megölsz egy másikat, nincs semmi. Megölsz egy gyereket, sírsz, megölsz egy másikat és nincs semmi. Megölsz egy embert és nevetsz...
Aztán hazajössz.

Tommy Lee Jones egy veterán családapát játszik, akinek a fia Irakból hazatérve eltünik az egyik kimenőn. Eltűnt fia után kezd nyomozni és elég rossz dolgokat talál...
A film egy nyomozást követ végig amiben megismerkedünk szépen lassan egy Irakban szolgáló katona személyével, barátaival, apjával, egy kezdetben szerencsétlenkedő, majd hirtelen hüdetökös nyomozónővel és mindazzal a szeméttel amit egy ilyen háború ki tud magából hányni. Nem vagyok lenyűgözve, de mindenképp a hatása alatt vagyok. Nem akarok inkább ilyeneket tudni, én anélkül is elleneztem ezt az egész háborút, hogy ilyeneket néztem volna. Az amcsik orra alá viszont lelkesen dörgölném.

manopont: 6.9/10

Bevallom, nekem gyengém az animáció és ha az jó, már elfogult vagyok. Így kap néhány film a látvány miatt olyan pontszámot, amiért más film lehengerlő forgatókönyvvel dolgozik. Ez egy ilyen 3D animációs film, nagyon sci-fi storyval. A story lényege az, hogy miután az ENSZ betiltja valamikor a nemisolyantávoli jövőben az androidgyártást (értsd: emberszerű robot, vagyis az ember lemásolása), japán, a legnagyobb exportját generáló robotgyárjának nyomására teljesen bezárkózik. Szó szerint: még a fényt sem engedik be, nem lehet fotózni, csak robotokat exportálnak, azt viszont mindenhova. Tíz év után viszont kezd bűzleni a dolog, úgyhogy ki lehet találni mi történik: be kell nézni! Nos, a többi a filmben kiderül. Nem az évszázad története, de vártam, hogy mik lesznek a fejlemények. Képi hatásból meg el vagyunk kényeztetve. Csak azért érdemes megnéznie annak, aki tudja értékelni az ilyet.

manopont: 7.4/10

Nos, a film témáját könnyen leírni nem lehet, de azért megpróbálkozom. Michael Douglas kijön a diliházból tini lányához, aki - felelős szülők hijján - teljesen önálló. Persze a dilidokik sokat nem segítettek, úgyhogy a kalandgenerálásról a fater gondoskodik. Nem kell semmi rosszra gondolni, nem lesz itt semmi lehangoló: ez egy nagyon szép film, apa-lánya kapcsolat, mindenféle hit- és kitartáskérdést dob ide-oda, rakás szentimentális akármi és egy viccesnek mondható kis kaland. Türhető, egyszer megnézhető, nem úgy álltam fel, hogy jajistenemdeszarvolt. No meg a jó színész mindig jó színész marad.

manopont: 6/10

 

Na, lelövöm: azért "A tíz", mert 10 kicsi sztoriból áll az egész. Ja és azért tízből, mert a tíz parancsolathoz fűződnek. Mennyire? A témát adják, de maga a film már nem feltétlenül tanítani akar, inkább szórakoztatni. Kissé szürreális világa van: ami abszúrd azt tessék elfogadni mondjuk angol humor gyanánt.
Beteg, de én nagyon élveztem. A lényeg kicsit szentimentális, de nem muszáj a szeretet és a szerelem lényegét megérteni a filmből ahhoz, hogy iszonyatos jót szórakozzunk. Fáni :), még meg fogom nézni egyszer.

manopont: 7.3/10

van benne egy csomó jó szinész!!!

Pfff, hát, én csípem azt a klasszikus témát, miszerint mikortól ember a gép, mikortól tekintjük élőnek. Láttunk már sok szép megközelítést.
Na, ez nem robotos film. Ez zombis! Azzal indul, hogy a zombiháború után a zombikat befogták és dolgoztatják. Mindenkit, akinek nem futja fejleválasztós temetésre. Fincsi? Mellesleg tényleg bájosan adják elő ezt, nagyon morbid humorral keverve. Carrie-Anne Moss még kitesz magáért, szépen játsza ezt az elég abszúrd történetet.
A bájos jelzőhöz ragaszkodom.

manopont: 6/10

Mutassunk be egy "pot-head", fűfüggő leányt és annak szerencsétlenségeit. Mindezt úgy, hogy az életünkben nem láttunk sem füvet, sem betépett embert. Ha viccre megy, a Half Baked már megmutatta hogy kell. Ez tíz perc után kiakasztott, szóval ha a 15. percnél indult a lényeg, én sajnos elszalasztottam.
Tilos!

manopont: 1.4/10

Na, amikor láttam a plakátot a gépágyulábas csajjal, volt egy olyan érzésem, hogy nekem ezt nem kell látnom. Bár az előző Grindhouse nagyon tetszett (elnézünk Tarantinobácsinak egy kis testrészrepkedést, hamár frontális ütközésről van szó), éreztem, hogy most túl lesz lőve a célon. Senki sem mondta, hogy egy eszement paródiáról van szó!

Istenem, amit egy horror-scifiben sablonosan és egyszerre profin lehet csinálni, azt profin és sablonosan látjuk. Hihetetlen sok vér, repkedő hullák, gagyi fordulatok, professzionális kivitel. Olyan mint a Hullajó, csak még annál is nagyobb baromság, sokkal profibb megoldásokkal és vadabb ötletekkel.

manopont:7.2/10

 

A film egy vietnámi háború során bombázás közben lezuhant pilótáról, annak fogságáról, szökéséről és hazatéréséről szól. Mint ahogy az már egy ilyen sztori esetében lenni szokott, elég szomorkás a történet, lélektani határokat elérő embereket láthatunk. Szélsőséges helyzetekben nem tudni, ki, miként viselkedik. Bár a téma erős, mégse vérengzős, szadizós jelenetekkel van tele. Inkább a remény az, ami itt próbára kerül.

Nos, a film annyira nem jó, még ha nagy kedvencem, Christian Bale is játsza a főszerepet és sajnos pont a végén érkező orbitális csalódás az, amiért én most írok. Ugyanis egy év fogság, gyötrelmes szökés, menekülés, szenvedések után a hazaérkező Dietert nagy parti fogadja, ahol ő nyilván eltorzult személyiségét instant regenerálva egyből el kezd örülni. Kicsit szíven ütött, kár volt. Egészen addig felépíti a rendező az emberben mindazt ami ebben a szerencsétlen emberben végbement, majd beleerőszakolja egy olyan helyzetbe, amit csak az amcsik gyomra vesz be - persze az övék falja is.
Azért nem rossz...

manopont: 6/10

Oké, a film már témáját tekintve sem méltó említésre, őszintén szólva áttekergetve 5 percet szántam rá. Látnom kellett. A harapós punci. Lányok, milyen hasznos volna ha dugás közben "leharaphatnátok" egy irritálóbb pasi farkát? Hátha a kutyája megeszi, miután dolgotok végeztével kipottyan lábatok közül a maradék... :)

Lehet, hogy oltári nagy alkotás, az 5 rászánt perc alapján csúnyán lehúzom: baromság a köbön!

manopont: 2/10

Ez ember bele sem tud gondolni abba, hogy mire nem képes, ha úgy érzi, jogos a tette. Bántani, megkínozni, megölni valakit, csak azért, mert valaki azt mondja bűnös, megérdemli, kijár neki, tanul majd belőle. Ha hozzávesszük azt, amikor valaki bűneiről, hibáiról annyira nem akarunk tudomást venni, hogy más bűnbakot keresünk, kikiáltjuk alávaló disznónak és hagyjuk, hogy a csőcselék kiélje magát, - tudván, hogy a csőcselék nem lesz elég erős, hogy megkérdőjelezze a büntetést - borzalmas történetet kapunk.

Ez nem egy második világháborús borzalmakat feldolgozó film. Nem a középkorban játszódik. A főszereplők gyerekek és a legrosszabb, hogy megtörtént események alapján készült a film.

manopont: 7.7/10

Ennek sincs a porton magyar címe. Milyenmá'?

Szóval lelkileg megterhelő elképesztően jó filmről beszélünk itt kérem szépen. A plot tekintetében a Kasszandra álmához hasonlítanám, mert egy tesópár elcseszett akciója köré épül a dolog, csak itt több a szál, több a dráma, több a kombinálás filmileg, nem annyira klasszikus a film menete.

Naaagyon ajánlom!

manopont:7.9/10

Touching... Really touching... A problémák elől nem elfutni kell, hanem megoldani őket. Kitartás!. Akkor is, ha jön az a bizonyos képzeletbeli fal, aminek nekiütközve inkább a visszafordulást választjuk. Közhely, szó szerinti futással ábrázolni az akaraterőt meg kicsit elcsépelt, de azért aranyos. Az utolsó senki, aki a szánalmas jelleme miatt eldobta élete legfontosabb darabját, most megmutatja, hogy jellemét megváltoztatva, felelősségét felvállalva kezébe veheti életét és helyrehozhatja a dolgokat. Nekem túl idil. Főleg, hogy a shithead (aki itt egy bizonyos új hím aki évek után az eldobott nőhöz közel kerül), az életben nem mindig ilyen shithead, nem mindig derül ki, hogy a lúzer tökéletesnek csomagolt alternatívája csak látszatt-tökéletes és valójában egy kis görény. Nem, emberek járnak kelnek, csalódnak és könnyen újra szeretnek, bíznak. Az ehhez hasonló lúzerek meg ülnek a sörük mellett a kocsmában és képtelenek felfogni, hogy miért szar az élet.
Nem vagyok naív, nem hiszek az emberek változásában, főleg az ilyenben nem.

A filmet így az angol humornak kellett volna megmentenie, ki is tett magáért. De sajnos ebbe az újgenerációs angol filmgyártásba is befészkelte magát az amerikai gagyi: Néha erőltetett poén, néha hollywoodi genny, tökönrugás... Na mindegy, egyszer elmegy.

manopont: 5.9/10

Éreztem, hogy egy második rész csak erőltetés volna. Nem is néztem meg mostanáig. Ma könnyedt, egyszerű szórakozásra vágytam, gondoltam, egy buta vígjáték megteszi. Nos, hát a tökönharapós poénok annyira nem viccesek. A gennyes nyálra sem volt szükségem, az erőltetett nigapoénokra meg végképp nem. Szegény Morgan Freeman, az egyben egy jó filmben istenkedett, nade ez...

manopont: 3.5/10

Zseniális.

Na igen, a film vége előtt 2 percel úgy döntöttem, hogy ez annyira jó film, hogy okoskodni azon, hogy mennyire jó, felesleges volna. Elég lesz, ha odaírom, hogy "Zseniális" és a manopontot. Majd még utoljára belém fagyasztotta a vért. Úgyhogy egyebet nem tudok mondani.

manopont: 8.6/10

Tyúha, jó film döpping van ma nálam. 28 nappal későbbi utánérzéssel és még mélyebb emberi torzulásokkal sikerült vászonra vinni azt, ami követheti a világunkat az emberiség eltünése után. Nem lövök le semmit, még a főcím megy, amikor riportot mutatnak egy nővel aki egy vírus genetikai módosításával gyógyítja meg a rákot. Ezután snit és máris nyújort dzsungelesedett képét kapjuk ahol Kovács Vilmos egymaga kocsikázik.

Will túlélő és a film róla szól leginkább. Az alap sztori miatt is írhatnám, hogy 28 nappal később utánérzés, de bennük nem a világ kihalásának ötlete a közös, hanem az emberi viselkedések, személyiség torzulások bemutatása az. Itt viszont főhősünk egyedül él, így a teljes magány hatásait láthatja a néző. A borzalmas gyötrő elmét ami vágyik arra, hogy a valóság legyen az álom és az álom legyen a valóság. Egyedül egy lakatlan szigeten ahol a remény legkisebb szikrája sincs meg, hogy megtalálnak, hiszen tudod, hogy a te szigeted az egyetlen amit nem nyelt el a tenger.

Node ha ez nem volna elég, a film egy horrornak is tuti. Hátborzongató a vírus hatása is. Ez is 28 nappal később, sőt, akár Resident Evil is lehetne, de nem ezen van a hangsúly. A pláne abból jön amivel ez a film a horror síkon ez több azoknál és ezzel a meglepően egyszerű csavarral lehetett mellőzni a megszokott sablonijesztéseket és lehetett némi változatosságot vinni a paráztatásba. Azért ez persze nem egy horror film, de izgulni lehet.

És miért ez a címe? Nos, nem olyan triviális, tessék megnézni. Különben is, Will megint alakít!

manopont: 8/10

Igen, ahogy kedves barátom mondta, a Shrek óta nem volt ilyen jó egészestés animációs film. Node ezt mondja mindenki. Félreértések elkerülése végett, én sem mondok mást, csak egyszerűen gyalázatosan kevés volna ezzel letudni.

Romantikus történet egy patkány séffé válásáról, a sorsunk megváltoztathatóságának felismeréséről, az értékekről forrásuktól függetlenül. Viccesen, stílusosan, szépen, gyerekdeden, komolyan. Jaj, de jó volt. A vége egészen kiütött, tényleg. Oly annyira, hogy ezt a posztot is alíg vagyok képes megírni.

Nem rég láttam a Parfüm című filmadaptációt, ami nem az ízek, hanem az illatok fontosságát, a tökéletes illat erejét próbálta ábrázolni. Nagyon tetszett az is, feltételezem a könyvben azért ennél jobban sikerül megteremteni a képet amit az illat okozni képes. Az biztos, hogy filmen lehet jobban kifejezni: ebben a filmben szerintem sikerült. Persze egyik filmnek sem ez volt a mondanivalója, de nagyon megfogott a dolog, hogy képen, vizuálisan ábrázoljunk más érzékszervek által érzékelhető szélsőségeket.

Na, összeszedetlenségem ellenére remélem kivehető, hogy azt akartam mondani, hogy ez egy musthave kategória!

manopont: 8.5/10

Azért szeretem az ilyen tipisu filmeket, mert sok ember számára (többek közt nekem) jelenti egy gyerekkori álom vászonravitelét. Ki ne akarna teleportálni? Beteleportálnám magam a bank páncélszekrényébe és - mert persze a teleportálás így működik - kiteleportálnék a pénzzel a kezemben, ami velem teleportálódik ilyenkor. Hogy mitől tudok teleportálni, nekem nem fontos. Csak tudjak!
Ma már egy ilyet nem csak vászonra visznek, de nagyon látványosan viszik fel és ahogy a Nextben az időben előrelátást valósították meg nagyon fantáziadúsan, itt a teleportálás lehetőségeiből hoztak ki tééééényleg nagyon sokat. Sokszor mondtam, hogy hü meg hogy hó!
A Next viszont egy valamiben még jó volt: film volt, nem csak egy rakás akció és effect. Nicolas eljátszotta a szerepét, jól, volt tűrhető dráma, viselhető dialógusok, nem tikkeltem ha jött a "beszélniük is kell néha" jelenet. Ennél gyérebb szinészi alakítást, gagyibb beszélgetéseket, idiótábban összeerőszakolt bonyodalmat (hát naná, hogy jött a széplány és akkor őt kell a végén megmenteni) ritkán lát az ember. Najó, nem elég ritkán.

Sebaj, ha nem a látványosságon és a kreatív teleportálgatáson ámultam és nem az egy-két jól sikerült poénon mosolyogtam, a kisérőmmel összepusmogva nevetgéltünk a nevetséges részeken és Samuel L Jackson alkonyát mostanában kisérő B kategóriás jeleneteken.

Kegyelem 5 pont a látványért és az ötletért!

manopont: 5/10